Az elmúlt időszakban többször feljött témaként a párkapcsolati társ szerepe az életünkben. Valahogy ez a téma erősen megjelent az ügyfelekkel és baráti beszélgetésben egyaránt. Talán ez is a tavaszi energiákkal függ össze, hogy megindul bennünk az ösztönös vágy, hogy a társas kapcsolatainkat is letisztázzuk, a múltat pedig lezárjuk úgy, hogy lehetővé váljon a továbblépés.
Mindannyiunk életében voltak olyan párkapcsolatok, amelyek szakítással végződtek és ezzel együtt fájdalommal jártak. Nagyon sok nehéz érzelem keletkezhet bennünk egy-egy szakítás után, valódi gyászfolyamaton megyünk keresztül ilyenkor.
Idővel azonban megláthatjuk azt, hogy az a kapcsolat milyen pozitívumot adott az életünkhöz.
Személyes példám, hogy az első igazán mély és hosszan tartó kapcsolatomban az akkori párom tanított meg az ölelésre. A korábbi kapcsolataimban az ölelés nem volt központi szereplő. Talán azért, mert a személyiségemet akkoriban elsősorban a határozottság, céltudatosság határozta meg, inkább a keménység volt rám jellemző, mintsem a női lágyság, odaadás és figyelem. Sokat köszönhetek az akkori páromnak, hogy áttörte nálam ezt a – fel nem ismert - gátat és megtanított arra, hogy milyen határtalan jóérzés, ha megnyílva, bizalommal telve beleengedem magamat az ölelésbe. Ma is hálás vagyok neki ezért.
Van, aki számára szinte gyógyító-erejű volt egy régi párkapcsolata és ez a gyógyító élmény volt - az akkoriban a maga számára is érthetetlen - hosszú ragaszkodás alapja, ami túlmutatott a szerelem élményén. Egy gyermekkori nagyon mély hiányt gyógyított az a kapcsolat, azt az érzést tanulta meg általa, hogy milyen egy szülő szeretetében feloldódni és megpihenni. Bár vége lett a kapcsolatnak, mégis hatalmas ajándékot adott számára.
Van, akinek azt mutatta meg egy azóta elmúlt kapcsolata, hogy benne is egészségesen él a testi szenvedély, felébresztette a testét, és megmutatta számára, hogy nőként micsoda élmény, ha meg tudjuk élni a nőiességünk szabad és vad kiteljesedését.
Van, aki számára egy gyengeségének a felismerését hozta egy kapcsolat vége. A társfüggőség nehéz terhét ismerte fel és elindította azon az úton, hogy felfedezze önmagát, megismerje a valódi én-jét és szembenézzen, sőt megküzdjön ezzel a gyengeségével, amit aztán az önismereti folyamat által képes volt előnnyé tenni, mert ráébresztette arra, hogy átlagon felül erős az érzelmi intelligenciája. Így már készen áll egy valódi kapcsolatra és szerelemre, ami Müller Péter szavaival „Két szabad ember csodálatos tánca.”.
Van, aki számára a társ a soha meg nem született gyermeket jelenti, azt az élményt éli meg benne, amire vágyott, de a természet nem ajándékozta meg vele. Mégis, a párkapcsolatuk egyensúlyában úgy alakult, hogy megélhette ezt az érzést, így kitöltve a fájó űrt.
Ha véget ér egy kapcsolat, az természetes módon veszteség-élmény. A kilépőnek és az elhagyottnak egyaránt. Ám a fájdalmon túl érdemes visszatekinteni és megnézni, hogy mit kaptunk a kapcsolattól, mivel lettünk gazdagabbak, mit fedeztünk fel saját magunkban, mit tanultunk magunkról, mi az, amiért hálásak lehetünk. A tanulásunk pedig segít abban, hogy tudatosabban észleljük a valódi szükségleteinket, kapcsolódjunk a legbelső intuitív én-ünkhöz, és ennek megfelelően legközelebb másként válasszunk, más utat járjunk, más reakciót adjunk. A sors hajlamos újra meg újra hasonló helyzetbe hozni, amíg meg fogalmazod magadnak a lényegi tapasztalást, le nem vonod a tanulságokat saját magaddal kapcsolatban, és meg nem érted, hogy változtatni csak te tudsz, és a változást magaddal kell kezdened. Ha te másként állsz a dolgokhoz, a világ is változni fog körülötted.
Időről időre érdemes időt szánnod és rendet teremtened a kapcsolataidban és magadban a kapcsolataidat illetően. A tavaszi nagytakarításnak, a teljes megtisztulásnak része a fennálló kapcsolataink rendezése, valamint a múltunk lezárása is oly módon, ami a továbblépést segíti. Ha leteszed a múltbeli fájdalmak és sérelmek terheit, letisztázod magadban ezeket az érzéseket, megnevezed őket, képes leszel meglátni bennük a jót, amiért hálás lehetsz, és ami által lehetővé válik a megbocsátás. És akkor megnyílik az út az új előtt.
Comments